Már a mérkőzés kezdete előtt tudtuk: a Nyíregyháza bodajki veresége következtében, ha a másodosztály egyik sereghajtóját legyőzzük, akár 6 ponttal is megléphetünk legfőbb üldözőnktől.
Álmosan kezdtük a mérkőzést. Csapatunkat akár tartalékosnak is nevezhettük volna, mivel meghatározó harcosaink, Plokesz, Totya, Kovrig, Arany, Rob sérültek.
Így a kezdőben a középpályán lehetőséget kapott egyik legreményteljesebb fiatalunk Ködöböcz Csabi, a védelemben pedig amikor lehetőséghez jut, rendre magabiztosan teljesítő Vass Zsolti, a beállós posztján pedig Szabó Atti szerepelt.
Így kezdtünk: Posza – Kollár, Vass Zs., Szabó A., Gaál – Nagy L., Füzi K., Ködöböcz, Schultz – Weitner, Keresztúri.
Az első félidőben úgy is fogalmazhatnánk, hogy nehezen lendültünk játékba, ízetlenek, sótlanok, kedvetlenek, és kiszámíthatóak voltunk. Bizony az első félidő nem hozta tűzbe a mintegy kétezer szurkolót, sőt teljesen unalomba fulladt volna a találkozó, ha a bíró spori a 35. percben nem ajándékoz meg minket érdemtelenül egy büntetővel.
Másra nem lehetett gondolni, minthogy a játékvezető vélelmezése szerint: lerántották egyik beadásra érkező játékosunkat. No mindegy ajándék tizenegyesnek ne nézd az okát...
Kereszt, mint ítélet végrehajtó azonban kegyes volt az ellenfélhez. Egyesek szerint sportszerűen, meg etikusan cselekedett, amikor a kapu közepébe helyezte lövését, és tudatosan célozta meg a tehetetlenül sarokra vetődő hévízi portás égbe meredő lábát, amit sikerült el is találnia. Lehet, hogy ezért Fair Play díjra kellene felterjeszteni?
Mindenesetre, jellemző a mérkőzést közönnyel figyelő nézők hangulatára, hogy az elpuskázott 11-es feletti elégedetlenség sem tudta izgalomba hozni a publikumot.
A második félidőben Kereszt már nem jött ki a pályára. Lehet, hogy edzőnk nem értékelte csatárunk nemes gesztusát a 11-es elajándékozásával. Helyére a bodajki győztes gól passzát adó Hámori Feri állt. Csak sejteni lehet, hogy mi történhetett a szünetben, ám a zuhanyhíradó szerint Tamási Zsolt hangerejétől az öltőzőben lepattogzott a mennyezet festése. No, ha csak ez kell, akkor edzőnk akár minden meccs előtt kiereszthetné érces tenorját. Annyi bizonyos, mintha egy másik csapat jött volna ki a második félidőre. Harcos, agresszív, és gyors játékosokat láthattunk. Meg is lett az eredménye. Az 50. percben egy szélről belőtt labda kipattant a tizenhatosig, amelyet az érkező Ködöböcz Csabi laposan a kapuba lőtt.
Változatlanul gyorsak, erőszakosak, agilisek maradtak játékosaink, főleg a mintha kicserélt, és jelentősen feljavult Nagy Laci, Weitner, Gaál Laci, és Hámori Feri.
Hámori nagy kedvvel és hasznosan játszott, már-már régi önmagát idézte, amikor öt méterről belsővel a léc alá vágta a labdát. Ezzel bebiztosította győzelmünket, mivel a 2 gólos előny túl soknak tűnt a másodosztály színvonalát sem elérő, halovány, amatőr hévízi csapatnak.
De hogy teljes legyen a második félidőt végig éneklő, VASAS-tábor öröme, a csereként beállt Sallai Balázs ismét jött, látott, és győzött. Sokadszor szerzett fontos gólt – legutóbb Bodajk elleni győztes találatot -, még ha ezúttal nem ezen múlt a 3 pont sorsa. Említést érdemel, hogy az ötös oldalvonalánál az álló labdát a grundon, és sörmeccseken alkalmazott „húzós” technikával, pimasz módom ívelte középre Nagy Laci, amelyet az érkező Sala fejelt a kapuba.
Szépen sikerült az őszi hazai búcsú. Immár hat pont az előnyünk legfőbb üldözőnkkel szemben, amely lehet akár több is, ha egy hét múlva Nyíregyházán a második félidei VASAS már az elsőben pályára lép, és ott marad egészen a mérkőzés lefújásáig. Köszönjük ezt a mai délutánt, és az eddigi öt hónapot. Az apróbb bosszúságok, az elhullajtott pontok ellenére, összességében elégedettek lehetünk, mert feljutó helyen a csapat, és van csapatunk, amelyik képes küzdeni, harcolni, olykor 10-10 percekre még jól játszani is.
A Pápa, a Kaposvár, a Reac, a Kispest, és a Vác elleni meccseken könnyen szerezhettünk volna több pontot, ám ne feledjük, hogy a Tatabánya, a Kecskemét, a DVTK, illetve a BKV ellen ezzel szemben, ha nincs szerencsénk, akár el is veszíthettünk volna pontokat. Így elmondhatjuk, hogy ezek kiegyenlítették egymást.
No még jövő héten, az ősszel utoljára kerekedjünk fel Nyíregyházára, és hajszoljuk bele a fiúkat egy gyönyörű búcsúgyőzelembe! HAJRÁ ANGYALOK FÖLDJE!
(Réz)
