Péntek kora délután a munkából csak kevesen értek fel a Folyondár utcába /sajnos-szerencsére?/, így alig tucatnyi VASAS szurkoló kezdte hangjával bíztatni csapatát a könnyűnek ígérkező siker elérésében. Minden jel arra mutatott, hogy nagyobb erőbedobás nélkül is hozható a meccs, amelytől függetlenül a csapat már első az alapszakaszban.
Első meglepetés akkor ért minket, mikor észrevettük, hogy több miskolci vendégszurkoló is érkezett, számszerint kettő, akik egy dobbal is megtámogatták szurkolásukat, mely szurkolás a kimerült a pontjaikat követő „Dümdürümdürüm MISKOLC!” kiabálásban. Ezt azonban az első szett alkalmával meglepően sokszor meghallgathattuk. Egészen pontosan 25-ször. Pocsék játék a részünkről, lelkes a miskolci oldalon. De mindenki hitte, remélte, hogy ez csak kisiklás, átmeneti figyelmetlenség. De a meglepetések sorozata még nem ért véget…
A második szettet sok hiba mellett bár, de nagy küzdelemben hozta a csapat, azonban még mindig szakadatlan szólt a „Dümdürümdürüm MISKOLC!”. Önfeláldozó vetődések, csodával határos mentések jellemezték a miskolci gárdát, amely végig keményen küzdött, nem volt elveszett labda. A harmadik szett látszatra sima volt, de! Az áttörés mégsem jött el. A Miskolc továbbra is lelkes maradt, kiemelkedő küzdenitudásról tett tanúbizonyságot. És csak szólt és szólt a „Dümdürümdürüm MISKOLC!”.
És ekkor jött a fordulatot jelentő 4. szett. Melynek közepétől szinte mindenki biztosra vette a hazai siker közeli eljövetelét. A lelátón felszabadult dalolás vette kezdetét, dübörgő dobok siettették a mérkőzés befejezését. Azonban a borsodi lányok nem így gondolták. Még akkor sem, amikor 24-22-es VASAS vezetésnél a szokásos szurkolói visszaszámlálás keretében felhangzott az „Egyet kaptok még…”. Ők ezt nem hitték, hitték azonban, hogy a listavezető ellen is lehet fordítani 24-22-es állásról, a meccslabdát várva. És sikerült Nekik. Az angyalföldi oldalon uralkodó teljes indiszponáltságnak meglett az eredménye. A Miskolc egyenlített. Az állás 2-2. És jön a mindent eldöntő szett.
A lelki előny miskolci oldalon, és siker kapujában már nem hibáztak. A letört, csalódott VASAS tábor 15-ször élvezhette a „Dümdürümdürüm MISKOLC!” felkiáltást. És megtörtént az, amire senki sem gondolt. A VASAS Opus-Via Óbuda hazai pályán kikap. Gratulálunk a Miskolcnak- intő jel számunkra.
A mérkőzés szomorú krónikájához tartozik még, hogy Tormási Orsolya izomsérülést szenvedett a meccs folyamán. Jobbulást Orsi!
