December 30-án vidám csapat gyülekezett a Folyondár utcai röplabdacsarnokban. Játékosok, szakvezetők, barátok és szurkolók találkoztak egy évzáró játékra. A hangulatot megalapozandó az ünnepi asztal roskadásig terhelve üdítővel, rágcsákkal és a szeszipar minden jelentősebb produktumával. Az önfeledt játék röpladával indult.

A melegítés rövid szakaszát a csapatok beosztása követte. A „vakszerencse” úgy hozta, hogy minden csapatba jutott játékos, vezető, barát és szurkoló is, így az erőviszonyok kiegyenlítettek voltak. A remek hangulatot csak fokozta, hogy a lelátón az éppen nem játszó szurkolók dobbal bíztatták szurkolótársaikat, kedvenceik ellen...

Ebben a tudathasadásos állapotban azonban csak a foci eljöveteléig „szenvedtek” a hangadók. A röplabdás szereplést ellensúlyozandó itt mutatta meg mindenki, hogy azért látott már labdát. Ez ugyanis ott nem derült ki feltétlenül. Egy maréknyi érdeklődő és a fociban is meglepően jártasnak bizonyuló röplabdásunk és a fent említett „botkezű” drukkerek gyűltek egybe egy rövid meccsre.

Az üdítő kivételektől eltekintve kiderült, hogy vitathatatlan „tehetségünk” inkább a lelátón való szereplést teszi lehetővé.

Az idő múlásával a megfelelő tudásszint eltérését még a büféasztal felhalmozott készleteinek rohamos megcsappanása sem volt képes hatékonyan tompítani. Mindkét labdarúgó csapatban a legjobbaknak bizonyultak lányaink, különösen Vatai Gabi, aki - ugyan pontos stasztika hiányában csak félhivatalosan – az est gólkirálynője lett. A nemes küzdelemben végül Jókai „Edző” „Ottó” Zoltán és baráti köre győzedelmeskedett.

Említésre méltó befejezése volt az estének, hogy a végjátékra maradók egy közvetlen beszélgetéssel vezették le az imént leírt hatalmas sportteljesítményt.

A hangulatért elsősorban felelős Tészta és a folyosói radiátor különös és röpke kapcsolata azt hiszem mindannyiunknak feledhetetlen élmény marad, csakúgy mint az egész este.