A nagy visszatérés

Mindenki tudta, hogy abban a bizonyos hullámvölgyben voltak a lányok, ami minden csapatot időről időre utólér. A Gödöllő elleni decemberi megmérettetésen már érezhető volt a hanyatlás, aztán jött az ominózus Miskolc meccs. Onnantól pedig csak egy dolog volt bizonytalan meddig tart még. A kecskeméti kupameccsen már mindenki érezte, hogy egy hajszálnyira vagyunk a nagy visszatéréstől.

És helyreállt a rend. Azt kaptuk, amit megérdemeltünk. 18-10-18 ez a három szám mindent elárul a vasárnap kora délelőtti összecsapásról. Ugyanis ennyit pontot sikerült összeütögetnie az Erdősnét újra soraiban tudó Nyíregyházának szettenként. Hát mit is lehet hozzáfűzni ehhez? Talán annyit hogy mindenki remekül tette a dolgát. A meccsek óta fantasztikusan játszó Orsi, Zsófi a szokásos bombákkal és Tészta, aki újra mindent elsöprő volt. Bár Ő már Kecskeméten is beütötte azt a 27-et(!) (és akit azért még nem emelték ki a "Sportban"), de most... kíváncsian várjuk a betűméretet a hétfői számban – mérkőzés legjobbja lett. Lenyűgöző teljesítményével hozzájárult ahhoz, hogy kimondhatjuk bátran: megsemmísítettük a komoly ellenállást tanusítani nem tudó nyírségi gárdát. És ami nagyon fontos még, a rivális BSE legyőzte a Kecskemétet, így csapatunk ismét fellépett a második helyre.

A csapat varázslatos teljesítményt nyújtott, azonban a szurkolók ezen a reggelen nem voltak igazán meggyőzőek. A szurkolás bár folyamatos volt, de közel sem elég hangos. Pedig a játék csodás volt. Talán legközelebb többen gyűlünk össze, és a lányokhoz mérhető produkciót tudunk bemutatni a lelátón. Hajrá VASAS!