Interjú Markovits Lászlóval, a Vasas Sport Club ügyvezető elnökével

Négy hónap telt el, amióta az anyaegyesület átvette -a sportklubok között elsőként és azóta is egyetlenként- az általa használt létesítmények vagyonkezelői jogát. Sokan ezt a lépést egy kicsit merésznek tartották… Mikor az ember tenni akar, akkor az bizonyos kockázatokkal jár. Ez ebben az esetben sincs máshogy. De azért azt hangsúlyoznom kell, hogy a közel másfél éves tárgyalások alatt megpróbáltuk ezeket a rizikó faktorokat a lehető legjobban lecsökkenteni. Úgy érzem egy megalapozott, jó döntés született, amit nem bántunk meg az eltelt idő alatt sem.

A tenni akarás, hogy nem várják ölbe tett kézzel a csodát, az figyelemre méltó, de közel 200 millió forint felvállalásához -a plusz működési költségek fedezetére- nem elég az akarás, konkrét cselekvési program kell!? Ahogy említettem nagyon sokat foglalkoztunk az előkészítéssel, egyeztetettünk az érintettekkel és szakemberekkel, átbeszéltük és megterveztük a munkatársaimmal a várható következményeket minden szempontból és csak így születhetett meg a végleges döntés és elhatározás. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy kizártunk minden negatívumot, rövid távon biztos, hogy ezentúl is lesznek nehézségek és lesznek megoldandó problémák, úgy gazdasági, mint személyzeti területen. A klub 2005-ös teljes költségvetésében is jelentős hiány mutatkozik a tervezéskor, de sajnos ez nem újdonság: amióta én vezetem a Vasas SC-t ez minden évben így van, de év közben mindig meg tudtuk oldani ezt, ráadásul még korábban felhalmozott tartozásokat is teljesíteni tudtunk (pl. Magyar Labdarúgó Liga hitel).

Azt hiszem pont ezt érzik a kételkedők, hogy ezeket a többlet-kiadásokat már nem fogja elbírni az egyesület. Természetesen többletköltség jelentkezik az átvétellel kapcsolatban, ami a kezdeti hónapokban jelentős összegeket tesz ki. Ne felejtsük el viszont azt a tényt, hogy ma már bérleti illetve működési díjat kellene megtérítenünk az állam felé, úgy hogy se az irányításban, se a menedzselésében, se a hasznok szedésében nem vehetnénk részt. Az egyensúlytalanság a bevételi és kiadási oldalon tehát ugyanígy fennállna, amit nem tudtunk volna már hosszútávon fedezni, ráadásul a fény az alagút végén se jelentkezne számunkra. Biztos vagyok benne, hogy az átvétellel saját magunknak biztosítunk esélyt egy bizonytalan állami szerepvállalással szemben. Ez a döntés -állítom- menti meg a Vasast hosszú távon!

Tehát az önálló vezetés, közvetlen irányítási lehetőség ennyit jelent majd? Igen, nagyon sokat, pozitív jövőt! Mi élünk ezekben a létesítményekben, mi tudjuk ezt megfelelően menedzselni, mi képviseljük a legjobban a saját érdekeinket, és mi viseljük igazán a szívünkön a megoldandó problémákat. Mivel „házon belül” vagyunk azonnal és remélhetőleg, igyekezetünk szerint a legoptimálisabban tudunk reagálni a felmerülő kérdésekre, megoldandó feladatokra. A korábbi vagyonkezelő nem tudott ennyi létesítményt napi szinten felügyelni, és ami a legrosszabb, nem is voltak meg a kellő anyagi lehetőségei a fejlesztésekre. Modern, kultúrált infrastruktúra nélkül pedig nem lehet a 21. században fennmaradni és alkotó munkát, eredményeket elérni. Ez is egy óriási jelentőségű tényező volt az átvételt megelőző döntési folyamatban és mindenképpen azt szerettük volna elérni ill. előkészíteni, hogy a közel jövőben elindulhasson az általunk használt ingatlanok fejlesztése. Ehhez már korábban beszereztük néhány lehetséges magánbefektető szándéknyilatkozatát és néhány terv is elkészült az egyes létesítményekre vonatkozóan. Mondhatom hogy -bár sok jogi akadály nehezíti az utunkat- pár éven belül már látványos eredményeket fogunk elérni e téren. Ez azért is fontos lehet többek között, mert sajnos például egy pár komoly nyugat-európai labdarúgó egyesület megkeresését nem tudtuk kielégíteni a stadion és edzőpályáink állapota miatt. De a kapcsolatok megmaradtak és lesz ebben is előrelépés!

Térjünk akkor az egyes létesítményekre! Hol, hogyan haladnak a folyamatok az átvétel óta, mi várható a közel jövőben? Kezdjük Pasaréttel! Első sikerünket már rögtön az átvétel után megünnepelhettük! Az MKB-Euroleasing Rt. vezetőivel sikerült a klub számára egy nagyon előnyös, a gyerekekre és sportolóink számára is álomszerű együttműködést létrehoznunk. Ezáltal már idén jelentős fejlesztés és átalakítás valósul meg magántőkéből Pasaréten, úgy hogy a klub teljes mértékben csak profitál az eredményből és a közös cég egyenlő tulajdonlása miatt a napi működésbe és a fejlesztések mikéntjébe is teljes a beleszólásunk. A közvélemény és a szimpatizánsaink szerencsére csak a tényszerű fejlődést, a napi munkálatok haladását látják, de a mai napig sok gonddal és nehézséggel küzd meg napi szinten az ottani menedzsment. Ilyen például az azbesztmentesítés a teniszcsarnokban, II. világháborús gránátok eltávolítása a füves pálya területéről, a főépület egy részének instabil alapjainak kezelése, stb. A tőkeerős és önzetlenül sportszerető partner elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a nehézségek ne tántorítsanak el minket, hanem csakis a cél lebegjen a szemünk előtt, ami újra és újra erőt ad a továbblépéshez. A műfüves pálya június elejére várható átadása egy igazi Vasas ünnep lesz, de még részleteket nem árulhatok el!

A női röplabda és tenisz székhelye a Folyondár utca: ott mi a helyzet? A Folyondár utcában is jelentős lépéseket tettünk, bár ott még nem számolhatok be ilyen konkrét változásokról. Azonban az előkészítés bíztatóan halad. Ami leginkább lelassítja a Pasarétihez hasonló konstrukciójú és nagyságrendű fejlesztéseket, az a tulajdonosi viszonyok rendezetlensége. Az általunk használt sportlétesítmény egy része ugyanis ma még papíron önkormányzati tulajdonban van, így valójában csak a terület egy részét, az állami tulajdonút vehettük vagyonkezelésbe. Remélhetőleg néhány hónap alatt sikerül megoldanunk ezt a visszás helyzetet és ha már a teljes terület a mi vagyonkezelésünkbe kerül hivatalosan is, akkor tudjuk elindítani a pályáztatást a partnerek bevonására és így a jövő évben feltétlenül elindulhatnak ott is a beruházások. Addig sem ülünk azonban ölbe tett kézzel, talán már az olvasók is találkoztak az elkészített tervek egy vázlatával, amely bemutatja, hogy a röplabdacsarnok és a tenisz pályák felújítása mellett egy modern wellness és szabadidő központ létrehozása a célunk, amire ez a létesítmény kiválóan alkalmas lehet. Azt ebben az esetben is hangsúlyozom, hogy minden fejlesztés és beruházás elsősorban a saját sportolóink, szakosztályaink igényeinek előtérbe helyezésével valósulhat meg, és csak ezután következnek olyan más fontos szempontok, mint például bevétel termelés, szabadidősport lehetőség biztosítása.

És ami minket talán a legjobban érdekel: mi várható a Fáy utcában? Ez a „legnagyobb falat” is sorra kerül hamarosan? Az előkészítési feladatokkal itt is folyamatosan birkózunk és egyáltalán nem szorul háttérbe a feladat nagysága miatt a legfontosabb létesítményünk. Természetesen nem tagadhatom, hogy itt kell a legtöbb időt a jogi és szabályozási előkészítésre szánnunk, már csak azért is, mert itt lesz a legtöbb forrásra szükség az igényes beruházásokhoz. Ehhez elengedhetetlen, hogy a terület egy részét az önkormányzat övezetileg átminősítse (ez egy többlépcsős, több szereplős, bonyolult folyamat) és így lehetőség nyíljon a sportra nem használt terület üzleti alapon történő kezelésére. Az így nyert bevételeket kizárólag az itteni sportberuházásokra fogjuk fordítani. A polgármester úr, Dr. Tóth József és a kerület vezetői pozitív hozzáállásának köszönhetően a Kerületi Szabályozási Tervének (KSZT) elkészítésére az Önkormányzat a napokban pályázatot ír ki, ezzel a folyamat hivatalos része is elindul.

Halljuk pályázat útján a kézilabda-csarnok bérbe lett adva. Igaz ez a hír? Igen, ahogy a többi helyszínen, úgy a Fáy utcában sem szeretnénk csak ülni és várni, a kézilabda-csarnok pályázati hasznosítása az első lépés azon az úton, hogy folyamatosan egyre inkább üzleti alapon kezeljük az ingatlant (illetve azon részeit, melyek erre alkalmasak), természetesen mindezt úgy, hogy bizonyos racionalizálás mellett mindez nem mehet a szakosztályok, ebben az esetben a kézilabda rovására. Ezt biztosítja többek között egy olyan szigorú bérleti szerződés, amelyet jogászaink segítségével több héten keresztül pontosítottunk, és ami mindenben az egyesület érdekeit képviseli, sőt amit közokiratba is foglaltunk. Természetesen a megfelelő, megbízható partner is garanciát jelent a pozitív jövőre.

A tervek szerint mi fog épülni a Fáy utcában a sportövezetben? Az egyesület már elkészített és leadott az önkormányzat felé egy sportprogramot, amit megvalósítani tervez a jövőben. Ebben többek között szerepel egy új 6-10 ezer fős új stadion, műfüves edzőpályák, új birkózó és ökölvívó terem és egy revitalizációs zóna a patak menti fronton, ahol a szabadidősport kapna elsősorban helyet. Az hogy mindebből mi teljesül és mikor tud megvalósulni elsősorban a rendelkezésünkre álló forrásokon múlik.

Mindez nagyon biztatóan hangzik. Mi a személyes érzése, véleménye az eltelt négy hónap alapján? Érzéseim szerint jól haladunk céljaink elérésében. Ki kell emelnem, hogy a Vasas SC mindhárom létesítménye azonosan fontos számunkra; akkor leszek felhőtlenül boldog, ha mindhárom létesítmény sorsa megoldódik, látható fejlesztések indulnak és a szakosztályok többsége sikeresen működik bennük. Azt is el kell mondani azonban, hogy az átvételnek vannak úgymond „vesztesei” is, de sokkal több a nyertese. A vesztesek többségét azok jelentik, akik eddig a személyes érdeküket előtérbe helyezve tevékenykedtek a klubon belül, de őszintén szólva ők annyira nem szerepelnek az én veszteség listámon. Ez a szemlélet sajnos még mindig jelen van, pedig ennek megváltoztatása érdekében sokat teszünk. Ezek az emberek közül érzik a legtöbben, hogy vesztesei a folyamatnak, de én azt mondom, most fog igazán kiderülni ki szereti a Vasast és ki az, aki inkább saját magát és kényelmét preferálja.

A végén megkérdezném: mint a kisebbségi tulajdonos képviselője hogyan ítéli meg a Vasas felnőtt labdarúgó csapat jövőjét? Nagy boldogságot jelent számomra, hogy egyre sikeresebben szerepel a csapat, de annak még inkább örülök, hogy látom a Kft. vezetésének profizmusát, hosszú távú terveit és a megalapozott, kiegyensúlyozott management koncepciót. Számomra nagyon megnyugtató, hogy a cég vezetésének vannak hosszú távú elképzelései, céljai, amelyek reálisak és amelyek felé folyamatosan haladunk. A tulajdonosi hányad mértéke nem feltétlenül fontos, inkább az, hogy egy kitűnő kapcsolat alakult ki a Vasas SC vezetés és a többségi tulajdonos között. Hasonlatként úgy fogalmaznám meg, hogy ez egy tökéletes házasság, amiben Jámbor úr cége a férj és a VSC a feleség, egyik se működik a másik nélkül.