Leggyakoribb keresések
KifejezésKeresések
Nyomtatható verzió
 Megjelenítés módja:
 
Elôzô 1 116 1 2 ... 150 200 201  Utolsó


AMIKOR A FESTŐT ÁLLÍTJÁK KI


2001-es átigazolásával alaposan felkavarta maga körül a levegőt Újpesten és (egyéb) szakmai berkekben, s ha netán elhagyná a Vasast, valószínűleg (érzelmi) vihart kavarna Angyalföldön is, ahol rövid időn belül a szurkolók egyik kedvence lett – és nemcsak az itt különösen jól csengő vezetékneve miatt. Erről azonban szó sincs, Varga Dánielt még legalább két évig szerződés – és ugye a szíve – köti a klubhoz, s bár az eddigi szűk négy év alatt nyert már a csapattal KEK-et és két Magyar Kupát is, leghőbb vágya, hogy (immár öccsével, Dénessel együtt) végre bajnokságot nyerjen a Vasassal, aztán pedig – de ha előbb, az sem baj – jöhet mondjuk az Euroliga Final Four (hogy el ne kiabáljuk a dolgot). Fejlődése töretlen, a Vasasban óriási tehetségből kulcsemberré nőtte ki magát, s a legjobb úton halad afelé, hogy a nemzeti csapatban is az legyen, hisz a múlt hónapban világversenyen is debütált a válogatottban, méghozzá a keret legfiatalabb tagjaként, 22 évesen. A Montrealban világbajnoki ezüstöt szerző gárda gépe hétfőn landolt Ferihegyen, s a Kemény-legények pénteken délelőtt már edzettek a Margitszigeten, Danival ezt követően ültünk le beszélgetni.



Mielőtt a világbajnokságról esne szó, érdekelne, hogy az egy hónapos tengerentúli túra során mennyi idő jutott számotokra a pihenésre, kikapcsolódásra, városnézésre? Az igazság az, hogy jóformán semennyit sem tudtunk pihenni, mert bár voltak ugyan úgynevezett szabadnapok, amikor fizikailag regenerálódhattunk, az idő előrehaladtával az idegi fáradtság egyre inkább kiütközött és hát a honvággyal is meg kellett birkóznunk, hogy a szokatlan, idegen környezet zavaró hatásairól már ne is beszéljek. Városnézésre is mindössze másfél napunk volt – persze ez nem panasz, hisz nem is ezért mentünk –, mégpedig a New York-i időszak alatt, a Világliga-középdöntő mérkőzései után, s ekkor, kihasználva az alkalmat, megnéztem a Modern Művészetek Múzeumát és a Guggenheim Múzeumot is. Ezen kívül Montrealban, a vb rajtja előtt adódott még egy fél napunk a kikapcsolódásra, amikor is eleget tettünk az ottani magyar közösség invitálásának.


Családtagok, barátnők meglátogat(hat)tak-e benneteket? New York-ban, a második héten lett volna rá lehetőség, de a játékosok hozzátartozói közül senki sem élt vele.


Felnőtt világversenyen most mutatkoztál be a válogatottban, ráadásul egy számodra új szerepkörben, hiszen a Vasasban irányító-átlövőt játszol, Kemény Dénes pedig ezúttal védőként számított rád. Mi volt ennek a magyarázata? A kapitány a korábbi felálláson némileg változtatva, olyan játékosokat akart szerepeltetni ezen a poszton, akik úgymond a támadójátékban is „egyenrangú partnerek” és ezáltal gólveszélyesebbé tehetik és felgyorsíthatják a támadásokat. Ezt a feladatot pedig most Vári Attila mellett Fodor Rajmundra és rám bízta.


A világbajnokság során ugyan többször „kipontozódtál”, de ez persze benne volt a pakliban, s Kemény Dénes is inkább biztatóan, mintsem kritikus jelleggel nyilatkozott a védekezésünkről. Én azonban kíváncsi lennék arra is, hogy te milyennek ítélted meg a teljesítményedet? Többet vártam magamtól, főleg támadásban, és hát talán mondanom sem kell, hogy a gól(oka)t nagyon hiányoltam.


Beszéljünk egy kicsit a döntőről. Véleményed szerint mi volt a vereség oka? Én úgy gondolom, hogy a magyar és a szerb válogatott kiemelkedik a mezőnyből, azaz valóban a két legjobb csapat játszotta a döntőt. Ha most egymás után tíz meccset kellene játszani velük, akkor szerintem ötször mi nyernénk, négyszer ők, egy mérkőzés pedig döntetlennel végződne. Nem lenne tehát reális, ha minden világversenyen mi nyernénk ebben a párharcban, mert ez a szerb csapat tényleg nagyon jó. Számomra egyébként különösen fájdalmas volt a vereség, ugyanis mindent egybevetve az utóbbi tizenegy döntőmből immár a tizediket (!) buktam el… A kivételt a tavalyi Magyar Kupa-győzelem jelentette, a többi fináléban – egy junior vb-, egy junior Eb-, egy KEK-, egy Szuperkupa-, egy Magyar Kupa- és négy magyar bajnoki ezüst alkotja a „készletet” – alulmaradtam a Vasassal, illetve a válogatottal.


A motivációval tehát valószínűleg nem lesz gond az augusztus 11-e és 14-e között Belgrádban sorra kerülő Világliga-döntőn, ám a csapat nélkülözni fogja Fodor Rajmundot, Kásás Tamást, Kiss Gergőt, Molnár Tamást és Szécsi Zoltánt is – igaz, örömünkre Steinmetz Ádámon és rajtad kívül két másik Vasas-játékos, Steinmetz Barna és Vindisch Ferenc is utazó lehet –, akiknek a helyén a bővebb keret fiatal(abb) tagjai kapnak lehetőséget. Milyennek látod az esélyeinket? Azt hiszem, inkább motiváltak leszünk, mintsem (fő) esélyesek, mégpedig azért, mert mindenki bizonyítani szeretne majd. Szinte biztos, hogy mind a tizenhat ember játszani fog, de csak két-három meccset, avagy két-három negyedet. Ez pedig túlzott akarást, görcsösséget okozhat, ám ha nem így lesz, akkor azt is el tudom képzelni, hogy megnyerjük a tornát, mert az utánpótlásunk is nagyon erős. Másfelől azt gondolom, hogy a most kimaradó kulcsembereknek – amellett, hogy megszolgálták –, szükségük is van erre a pihenőre, hiszen többségük 8-10 éve, Rajmund pedig immár 12 (!) éve válogatott, és nyaranta az elvileg három és fél hónapos, két szezon közötti szünetből két-három hét jut csupán a családjukra.


Mikor utaztok és hogyan alakul addig a program itthon? A hétfői hazaérkezés és két szabadnap után csütörtökön kezdődött el a felkészülés, aznap két edzésünk volt – átmozgató, illetve taktikai jelleggel –, ma (pénteken) pedig egy, míg a hétvégén ismét pihenhetünk, ezt követően hétfőn és kedden két-két edzés lesz, a szerda délelőtti után pedig buszra ülünk és irány Belgrád.


A válogatott után térjünk át a Vasasra. A klubvezetés tavaly nyáron – részben anyagi megfontolásból – egy új csapat építésével bízta meg Földi Lászlót, s a koncepció részeként a játékosok többségével hároméves szerződést kötöttek. A rendkívül jó szellemű gárda az első évben remekül teljesített. Mit vársz a csapattól a mostani szezonban? A legutóbbi évadban nyújtott teljesítményünk valóban nagyszerű volt – sőt, én inkább bravúrosnak mondanám –, hisz bajnoki döntőt játszottunk, Magyar Kupát nyertünk, az Euroligában pedig a negyeddöntőig jutottunk, ám ha az idén meg tudnánk ismételni ezt az eredménysort, az maga lenne a csoda. Ugyanis sajnos nem sikerült erősíteni, pedig szükség lett volna rá, hiszen a Honvéd Szívós Marci távozásával sem gyengült szerintem annyit, hogy veszélyben lenne a trónja, míg a Fradi, a Szeged és az Újpest egyértelműen erősödött, és az Egerrel is számolni kell majd a rájátszásba kerülésért folytatott küzdelemben.


Mi az elvárás a vezetés részéről? Nem tudom, még nem szembesültünk ezzel, de úgy gondolom, aki reálisan próbálja értékelni a helyzetet, annak be kell látnia, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, nem utolsósorban például azért, mert új szabályok lépnek életbe a most induló bajnokságban. Csak a legfontosabbakat emelném ki: nyolcpercesek lesznek a negyedek, 30 másodpercre csökken a támadóidő, a kiállított játékos a kiúszás után rögtön visszajöhet, már öt méterről egyből kapura lehet lőni a labdát szabaddobásból. Ezek a szabálymódosítások pedig azoknak a csapatoknak kedveznek, amelyeknek hosszú a kispadjuk. Visszatérve az erősítésre, szó volt róla, hogy a Madaras Norbi az ősztől ismét nálunk játszik majd és ebben az esetben ki mertem volna jelenteni, hogy bajnokesélyesek vagyunk. Sajnos azonban ez nem jött össze, bár tényleg kevésen múlott. Ugyanakkor remélem, hogy jövőre összeáll majd egy olyan csapat, amely megszerzi végre az 1989 óta várt 14. bajnoki címet a Vasasnak.


A beszélgetés végéhez közeledve a civil életedről faggatnálak. Sokan tudják rólad, hogy vonzódsz a művészetekhez, azon belül is elsősorban a festészethez, olyannyira, hogy magad is festegetsz. Továbbra is hobbinak tekinted ezt, vagy komolyabb ambícióid is vannak ezzel kapcsolatban? Valóban hobbiként indult az egész, de aztán kíváncsi voltam a reakciókra és arra, hogy mennyit érhetnek a képek, ezért néhány éve három kiállításon is szerepeltem velük. A váratlan siker pedig erőt adott a folytatáshoz, és bár még mindig inkább hobbinak érzem a festést, nem tartom kizártnak, hogy később komolyabban is foglalkozom majd vele.


Mik a terveid a jövőre nézve? Valahol olvastam, hogy a pályafutásod befejezése után edzősködni szeretnél. Igen, ezért mindenképpen el akarom végezni az edzői szakot, de az csak minden negyedik évben indul a TF-en és a következő évfolyam, ha jól tudom, három év múlva kezd. Pillanatnyilag úgy tervezem, hogy én is köztük leszek, de egyáltalán nem siettetem a dolgot, úgy érzem, később is ráérek még elkezdeni ez irányú tanulmányaimat. Jelenleg egyébként a TF keresztféléves sportmenedzser-rekreáció szakán vagyok másodéves hallgató.


Köszönöm szépen a beszélgetést, és azt kívánom búcsúzóul, hogy az „ezüstkorszak” után a Világliga-döntő egy hosszú győzelmi széria első állomása legyen a számodra! Hajrá magyarok, hajrá Vasas !


Ale László

Ale László


Hozzászólások (0 db)    Hozzászólás
 
Azonosító
Jelszó
Új vagyokBelépés
Webmester  | CPS Portal Engine