Hála a nagyon pozitív útnak, amelyen a VASAS SC halad az elmúlt években, egyre több szakosztályunk küzd egyre nagyobb sansszal a nemzeti bajnokság elnyeréséért.

Habár fociban ismét megtorpanni látszunk, a kézi- és továbbra is elsősorban a röplabda menetel a kijelölt nyomvonalon! Pénteken fontos állomásához ért a bajnokság, és csapatunknak az örök rivális BSE ellen kellett bizonyítani ki is a legjobb a magyar mezőnyben idén (is).

Este hatkor a Folyondár utcai szentélyben meg is kezdődött a tűzijáték! A nézőtéren a fanatikusok, míg a pályán az aranylányok adtak a puskaporszagnak. Az első küzdelmes játszma végén diadalittasan csaptak a levegőbe az angyalföldi kezek, a csapat, ha szoros szettben is, de felülkerekedett a szokásos stabil, ámbár rém unalmas játékával előrukkoló BSE-n. Mindenki megnyugodott, mert ez a meccs már megvolt* gondoltuk mi.

Az, hogy nem így lett már egy többszereplős történet volt. Elsősorban a mi lányainkon múlt, hiszen gondolták, ennyi elég volt. De nem, mert a másik fél szokásához híven, nem adta fel. Úszott is a második játszma, igazából csak a különbség volt a tét.

A VASAS újabb lendületet vett és simán hozta a harmadikat, míg a negyedikben újra a BSE kerekedett felül. Utóbb ezt nagyon is sajnálhattuk, mert biztos a végtelenben nyúló küzdelemtől való félelmében a meccs vezető játékvezetője úgy gondolta, ezt most már rövidre kell zárnia. Nem elégedett meg a szokásos BSE-segítő egy-egy ponttal, muszáj volt neki több egymást követő, igencsak megkérdőjelezhető döntést hoznia. Ezzel a csapat 11-9-es hátrányba került.

Sajnos nemcsak a stabilitásban hozta az ellen a megszokottat, hanem sportszerűségben is* újra a régi, jó, ismerős elemek jöttek sorba. Úgy örült az a *szegény csapat" minden *ajándék pontnak", mintha észre sem vették volna, hogy a kelleténél többen vannak a térfelükön*

De végül csak győzött az igazság, és a továbbiakban a BSE azt tehette csak, amilyen szerepet rá a sors és a VASAS osztott, a labdát kergették mindhiába! Diadalmaskodott a sportszerűség, a küzdeni tudás, a fiatalos lendület, és mindenek előtt a MI, azaz a VASAS kupagyőztes bajnok csapata!

Egyetlen dolog biztos viszont, amikor a kezünkben benne van egy ellentmondást nem tűrő sima győzelem, akkor nem szabad ráaludni a fölényre, küzdeni kell és mindenkit a lehető legjobban a földbe döngölni, ahogy tettük azt Nyíregyházán is!

Nincs ellenfél, csak mi magunk, ezt kell VÉGRE hölgyeim megérteni!