2005.09.02. - Kézilabda: Mocsai Lajos várja a rajtot, és hosszú távra tervez a Vasasnál
Pénteken kezdődik a női kézilabda-bajnokság 2005/2006-os idénye. Az immár Vasas-INVITEL néven szereplő piros-kék klub első mérkőzését szombaton 16 órától a tavalyi bronzérmes Ferencváros otthonában játsza.
Az előttünk álló szezonról és a felkészülésről beszélgettünk Mocsai Lajossal, a csapat vezetőedzőjével.
- Itt a rajt, így adódik a kérdés: sikerült-e elvégezni a tervezett feladatokat? - Úgy fogalmaznék, egy részét elvégeztük. Ami fontos, hogy a játékosok szorgalmára, hozzáállására semmiféle panaszom nem lehetett, azonban több területen is óriási eltérések voltak a játékosok között. Sajnos voltak fizikai gondok is, például, amikor egy nap két meccset játszottunk, akkor a másodikon már más volt a színvonal. Szerintem körülbelül két év komoly munkára van szükség, hogy azt mondjam, mindent elvégeztünk, amit szeretnék. Azt viszont már az elején fel tudtam mérni, ki az, aki kisportolt, ki az, aki technikás, és így tovább. Mindenesetre úgy gondolom, sokat dolgoztunk.
- A játék mely elemeiben kellett javulni? - Leginkább a gyors játékot kellett gyakorolni. Persze mindenre nagy hangsúlyt fektettünk, az irányváltásokra, a koordinációra, a taktikára, a különböző játékhelyzetek gyakorlására, vagy a stressz alatti döntések fontosságára. Egy új játékstruktúrát alakítunk ki, amelyben teljesen átalakul a csapat taktikája. Van egy taktikai terv, ez adja a játékunk gerincét, ez a tudatos rész, de emellett nagyon fontos, hogy magas legyen a lányokban az improvizációs potenciál.
- Volt-e olyan momentuma a felkészülésnek, amely csalódást okozott? - Váratlanul nem ért semmi, hiszen tudtam, mit vállalok. Egy modern kézilabdát próbáltunk elsajátítani, de időről-időre vissza kellett térni az alapokhoz, például a labdafogáshoz, a irányváltoztatáshoz. Ezek a korábban elmaradt képzések problémái. De ez nem csak az elődöm munkájának eredménye, amelyet egyébként sem szeretnék kritizálni, hanem egy folyamat eredménye. Persze ezek a hiányosságok deprimálnak, ennek ellenére, azonban végezni kell a dolgunkat.
- Mi lehet az előrelépés kulcsa? - A kemény munka mellett fontos a játékosok saját önbecsülése, elszántsága és ennek kell párosulni a megfelelő szakmai munkával. A rossz mentalitás a tehetség ellenére is gond lehet, ezért nagyon fontosak a morális értékek, hiszen a sztárok sem születnek, hanem közös munkával fel kell építeni őket. Amikor a Vasashoz érkeztem, egy önmagában szétesett társasággal találkoztam, akik eltávolodtak egymástól. Ezért voltak fontosak a közös beszélgetések, amelyek során megtanulták a játékosok egymást megbecsülni, illetve kétszer is tartottak az edzők nélkül egy megbeszélést, ami szintén nagyon hasznos volt. Ezt pedig azért tartom különösen fontosnak, mert a megfelelő érzelmi állapot rövid távon is megsokszorozza a teljesítőképességet, segít átlépni a fizikai határokat.
- Szóval nem minden szép és jó. Esetleg megbánta, hogy visszajött a Vasashoz? - Abszolút nem. Ez a munka is egy szép szakmai feladat. Persze más jellegű kihívás, mint a Gummersbachnál dolgozni, de semmiképpen sem visszalépés.
- Miben volt másabb a kinti munka? - Sok dologban különbözött az itthonitól, de két dolog az, amit kiemelnék. Az egyik, hogy ott, a nálunk tapasztalt mentalitással ellentétben, nem csupán az aranynak tudnak örülni, hanem igenis értékelik az ezüst és bronzérmet, vagy éppen a helyezéseket. A másik pedig, amely szintén követendő lehetne, hogy a klubok szerződést kötöttek a ligával, amely alapján ha egy másik együttes kéri, akkor másnapra kötelesek elküldeni két mérkőzésük videó vagy dvd-anyagát. Nincs gáncsoskodás, ráadásul rengeteg pénzt és időt is meg lehet takarítani ezzel. Ezt pedig javasolni is fogom majd a szövetségben, úgy vélem, ez a helyes út, és ezzel közösen tehetünk a kézilabda minőségének javításáért.
- A kemény edzések mellett túl vannak több felkészülési tornán, azaz valamelyest fel lehetett mérni a riválisokat. Mit gondol, hányadik helyen végezhet a Vasas a most rajtoló bajnokságban? - Ha nem fogyunk el, akkor a hatodik-nyolcadik hely szerintem reális lehet. A csapat összeállt, az újak, bár igazolásukról nem én döntöttem, erősítést jelentenek. Persze a célok eléréséhez még sok munkára, és bátorságra van szükség.
- Kik azok a játékosok, akik kulcsemberei lehetnek a csapatnak? - Nem szeretnék neveket említeni. Azt szeretném, hogy a Vasas egy olyan együttes legyen, amelyben minden meccsen más-más játékos vagy játékosok vállalnak főszerepet.
- Kifejezetten nehéz a csapat sorsolása. Ez probléma, vagy inkább előny, hogy a könnyebnek tűnő meccsekig még van idô? - Első látásra valóban nehéz, de én még soha egy találkozót sem adtam fel, és bízom benne, hogy a Ferencváros ellen is jó meccset fogunk játszani. Persze az tény, hogy az ellenfelek esélyesebbek, de nagyon motiváltak vagyunk, és szeretnénk meglepetést okozni amellett, hogy még két-három héttel tovább folytathatjuk a munkát.
- Köztudott, az edzősködés mellett a TF-n is dolgozik. Hogyan lehet összeegyeztetni a két feladatot? - Valóban nem könnyű. Ennek érdekében többször is úgy telt a napom, hogy edzés előtt bementem az iskolába, a két gyakorlás közt ismét ott voltam, majd esetenként a délutáni tréning után ismét vissza. Igaz, most a bajnokság alatt csökken a heti tíz edzés, így talán több időm lesz.
- A múlt hét végét Bécsben töltötte egy EHF-konferencián. Mesélne egy kicsit erről? - A konferenciának 120-140 résztvevője volt, akik a világ minden tájáról érkeztek. Európa mellett Ázsiából és az arab országokból is. Az európai szövetségtől már korábban is kaptam felkérést, hogy tartsak előadást, de akkor a Gummersbach miatt le kellett ezt mondanom, szerencsére ezúttal volt időm. A négy nap alatt öt előadást tartottam, és nem szeretném ha emiatt nagyképűnek tartanának, de boldogsággal töltött el, hogy a kiosztott kérdőívek alapján az én előadásaim kapták a legmagasabb pontszámot. A legfontosabb azonban most már a szombati Ferencváros elleni mérkőzés.
