Pályafutása játékosként: Szolnoki Vízügy SE (1970-1978), Vasas (1978-1987, 1989-1993), Wuppertal (1987-1989), 5x magyar bajnok (1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984), 4x MNK-győztes (1981, 1982, 1984, 1992), 2x BEK-győztes (1979, 1984), KEK-győztes (1985), 2x magyar válogatott
Pályafutása edzőként: Vasas (2003, 2004-), Magyar Kupa-győztes (2004), magyar bajnoki 2. (2004-2005)
Bár Szolnokon született, most már ős-Vasasosként jellemezhetjük a TEVA-VasasPlaket jelenlegi vezetőedzőjét, hiszen egy rövid, két esztendős külföldi kitérőt leszámítva mindig csak a Vasas pólósportjáért dolgozott az egykoron keménységéről és gyorsaságáról híres bekk. Fiatalon csöppent bele a „jóba”: a Faragó-Csapó-Kenéz vezette Vasassal 1979-től kezdődően zsinórban ötször nyert bajnokságot és ez idő alatt 2 BEK-serleget is megcsókolhatott, nem is beszélve az MNK-győzelmekről. Talán egyéniségéből is fakad, hogy ő volt a csapat szürke eminenciása, a kemény legény, aki elintézte a támadó centereket (két alkalommal is ő volt a bajnokság legtöbbet kiállított játékosa) igaz, ennek köszönhetően a Vasasból nélkülözhetetlen volt.
Sportvezetőként az utánpótlásban dolgozott, no meg a felnőttek technikai vezetőjeként, amikor a 2003-as rájátszásban Somossy Józsefet pótolandó neki kellett a padra ülni: a beugró szerep végén neki is jutott a bajnoki ezüstből. Azért az igazi edzői entré egy esztendővel később jött el, amikor Kásás Zoltánt váltva azonnal Magyar Kupát nyert a megfiatalított Vasassal, s az idény végén újból ezüstéremig vezette a csapatot.
Bíztató kezdet egy – gyakorlatilag – elsőéves edzőtől. Ha a folyatatás olyan lesz, mint játékos pályafutása, csöppet sem fogunk szomorkodni…