A Vasas SC 2006. május 30-án tartott közgyűlésén Sterbinszky Amália a klub aranygyűrűjét kapta. Részlet az „indoklásból”: „Az évszázad legjobb magyar játékosa 10-szer lett magyar bajnok a Vasassal, ezen kívül 7-szer nyert Magyar Kupát az egyesülettel. Tagja volt az 1982-ben Bajnokcsapatok Európai Kupáját nyert csapatnak. A Vasasban elért sikerei mellett 250-szer húzhatta fel a címeres mezt.” Akkor a Folyondár utcába nem, most hosszas egyeztetést követően a Fáy utcába el tudott jönni, így a tegnapi Vasas-INVITEL mérkőzést megelőzően Markovits László a Vasas SC elnöke és Sárecz Zsolt az INVITEL Távközlési Szolgáltató Zrt. üzemeltetési vezérigazgató-helyettese átadhatta számára a kitüntetést.
Régóta nem láthattuk a Fáy utcában. – Igen, én már tulajdonképpen az 1982-es hazai világbajnokságon is „idegenlégiós” voltam. Akkor már Dániában éltem, oda mentem férjhez. Azóta ott élek, ritkán jártam haza, bár mostanra kialakult az a „menetrend”, hogy évente kétszer itthon vagyok.
Hogyan sikerült most a Vasast is a „programba illeszteni”? – Gurics Attila legalább fél éve kapacitál, hogy ha itthon vagyok, jöjjek el egy Vasas mérkőzésre is, de nagyon nehezen találkoztak az időpontok: most sikerült, annál is inkább, hogy tegnap ünnepeltük édesanyám 85. születésnapját.
Őszintén gratulálunk Neki. Mivel foglalkozik mostanában? – Mindig is érdekelt a természetgyógyászat, az akupunktúra, a talpmasszás. Már akkor is foglalkoztam vele, amikor itt éltem, kint pedig amikor már bírtam a nyelvet, azonnal tanultam, megszereztem a szükséges képesítést, és megalapítottam saját, ahogy mi mondjuk alternatív gyógyászattal foglalkozó „klinikámat”. Az ezzel való foglalatosság kitölti a napjaimat.
Milyen érzés újra itt a Fáy utcában, ismét abban a sportcsarnokban lenni, ahol annyi sikert ért el? – Természetesen furcsa. De tudja az a legérdekesebb, hogy szinte nem változott semmi. Ugyanolyan a pálya, az épület, a stadion sem változott. De tudom, hogy a Vasas SC mostani fiatal vezetése nagyon ambiciózus, és nagyra törő tervei vannak a jövőt illetően.
Igen, valóban. Korábban tartotta Önnel a kapcsolatot a Vasas ? – Nem nagyon. Még a nyolcvanas évek közepén jutott el hozzám a klub 75. születésnapja alkalmából megjelentetett kiadvány.
Reméljük, hogy a mai világban ez már könnyebben fog menni. – Igen, igen, tudom mire gondol, de tőlem egyelőre még távol áll az internet világa. Bár egy barátnőm megígérte, hogy egy félóra alatt megtanít a használatára, de én is szeretném ezt látni….viszont a vasas honlapját mostantól biztosan figyelemmel fogom kísérni.
Köszönjük. Mostanában ritkább a telt ház, mint amikor az Önök csapata játszott, de most is nagyon sok a Vasas-függő. – Jaj, a Szurkolók! Mindig is nagy szeretettel gondolok rájuk. Keresem a kifejezést, de azt hiszem az a legmegfelelőbb, ha azt mondom, hogy mindig is imponált nekem az, ahogy képesek voltak az anyagi korlátaik ellenére is vonattal, busszal, Trabanttal elutazni a vidéki, külföldi mérkőzéseinkre is, és képesek voltak akár órákat is várni egy-egy autogramra. Még most is megvannak a tőlük kapott emlékkönyvek, és ha néha előkerül valamelyik, mindig elérzékenyülve nézem az általuk összegyűjtött fotókat, cikkeket.
Köszönjük szépen, jó egészséget és jó utat kívánunk. – Köszönöm.
