Csapatunk minimális, egy gólos előny tudatában várta a Vác elleni visszavágó mérkőzést.
Mészöly Géza a Németh-Pintér Z., Kovács G., Pandur, Tóth A.-Kincses, Odrobéna, Németh N., Nagy T.- Bali, Majoros összetételű felállásban küldte pályára csapatát, a stadionban mintegy 300 néző tartózkodott.
Az első tizenöt percben a hazaiak léptek fel támadólag, ám a meddő mezőnyfölény kiharcolásán kívül komoly helyzetet nem tudtak kialakítani. A félidő derekára azonban feléledtek a fővárosi piros-kékek, Bali jobb oldali tíz méteres lövése még a kapufáról kijött, de Nagy Tamás szögletét Pandur Péter remekül bólintotta a kapuba.
Ezzel kettőgólosra növelte az előnyét a Vasas, ám Laskai egy jól eltalált lövéssel ismét csak egy egységnyire csökkentette a Vác hátrányát. Az első félidő végét Németh Norbert helyzete zárta.
A második játékrész szintén hazai rohamokkal kezdődött, ám ezekben az akciókban nagyon kevés átütő erő volt, egészen a 70. percig, amikor büntetőhöz jutott a Vác.
Kovács Péter állt a labda mögé, de a rosszul helyezett és erőtlen lövését Németh Gábor hárította. Kapusunk lassan a „tizenegyesölő” titulust ki fogja érdemelni, ugyanis a Magyar Kupa tavalyi kiírásában, az elődöntőben, és a döntőben is megfogott egy-egy tizenegyest. Ez a momentum nem szegte kedvét a hazaiaknak, ugyanis négy támadó vezette a labdát az egy Vasas védőre, Tóth Andrásra, ám szerencsére a váciak kihasználatlanul hagyták a találkozó legnagyobb helyzetét.
A végén Kincses még kihagyott egy nagy helyzetet, így maradt az 1-1-es döntetlen, ami a Vasas továbbjutását jelentette 3-2 arányú összesítéssel.
Mészöly Géza rövid értékelése szerint a legfontosabb célt, a továbbjutást elérte a csapat, egy izgalmakkal teli, ugyanakkor alacsony színvonalú találkozón.
