Ezen a mérkőzésen már nem volt lehetőség rontani, mert az esetleges vereség, de még a döntetlen is valószínüleg a kiesésünket jelenthetni, úgyhogy a szurkolók lehető legnagyobb támogatására volt szükség.
Ezért az ultrák szervezésében busz indult, ami majdnem meg is telt. A lengéscsillapítóval kis gondok lehettek, ezért szinte az összes kibontott pia kiömlött még Pest határain belül... Amire kiértünk Pestről, már többen azt lesték, hogy mikor tudnánk megállni egy pár percre :D
Útközben az út jó hangulatban telt, a sláger a "Százados úr, sej-haj" kezdetű dal volt, amit többször előadtunk. A benzinkutakon szerencsére mindenhol akciók voltak, úgyhogy vásároltunk is elég sok mindent :))
Pápán szomorúan vettük tudomásul, hogy a vendégszektorban leszerelték a székeket. A kerítésre két kiírás került ki, az egyik a tulajdonosunknak szólt ("Jámbor úr! Hitünk töretlen! Legyen az öné is!), utalva az esetleges pletykákra, miszerint kiesés esetén elhagyná a klubot, a másikat a gyenge teljesítményt nyújtó játékosainknak címeztük ("A mi szívünk piros-kék. És a tiétek?").
Ezen kívül a kerítésre a VDK egyik régebbi drapija került ki, amit maga Gyánó Szabolcs hozott oda hozzánk.
A mérkőzés elején hatalmas szurkolásba kezdtünk, az előénekes velünk szemben a menekülőkapu előtti lépcső korlátján állva vezényelte a tábort. A mérkőzés kezdetén begyulladt egy kék füst is. Közel 200-an lehettünk, ennek mintegy a fele vállalta be a csapat hangos buzdítását.
Az második félidőben sajnos kicsit visszaesett a szurkolás, majd a mérkőzés legvégén gólt is kaptunk.
Ezek után utunk a játékosok buszához vezetett, ahol egy kis beszélgetést rendeztünk. Igazából semmit sem sikerült megtudni, csak annyit, hogy senki sem ért semmit az idei szerepléssel kapcsolatban. A hazafele út már egész máshogy telt, mint az odafele vezető, többen elsírták magukat...
Ugyan a bajnokságban nagyon rosszul állunk, de a kupadöntő azért fontos lesz!
Úgyhogy szerdán mindenki az Üllői útra!
HAJRÁ, VASAS!!!
|